Interjú Ácsné Kovács Ildikó tanárnővel

Ácsné Kovács Ildikó 1968-1972-ig tanult a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. 1982-től magyar-német szakos tanár. 1988-tól 2003-ig volt az iskola igazgatója. Sok diák osztályfőnökeként és igazgatónőként is nagymértékben megismerte az iskolai élet nehéz és könnyű oldalát.

Most bővebben megismerkedhetünk a tanárnővel.

Média csoport: Mesélne egy kicsit a Móriczos éveiről?

Tanárnő: Mint tudjátok, itt érettségiztem. 1982-től dolgozom a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Magyar és német nyelvet tanítok, sok osztálynak voltam osztályfőnöke. Többek között Kerezsi Csaba igazgató úrnak is magyartanára és osztályfőnöke voltam. Nagyon sok élményt és tapasztalatot szereztem tanári pályám során; a tanulóéveim óta sokat változott az iskola és a diákélet is.

Média csoport: Milyen csínyeket követett el iskolás évei alatt?

Tanárnő: Teljesen más világ volt akkoriban, mint most, hiszen akkor nem mertünk olyan dolgokat csinálni, mint amit most mernek, például nem mertünk akkor beszélni, amikor a tanár beszélt. Ezekhez hasonló dolgokat nem, de például egy olyat csináltak a fiúk, hogy bezárták magukat a szekrénybe és keresni kellett őket.

Média csoport: Volt valamilyen puskázási módszere?

Tanárnő: Nem igazán puskáztam, egyszer-kétszer, de akkor sem azért, mert nem készültem, hanem mert egy vagy két fontos dolgot nem tudtam megjegyezni. Ilyenkor egy-egy szó az agyonfirkált padra került a többi firkálás közé. Régen, csakis a szokásos pados puskázás volt divatban, nem úgy, mint most, hogy a diákok a telefont használják és egyéb trükköket.

 Média csoport: El tudná mondani, hogy hogyan lett igazgató itt a Móriczban?

Tanárnő: 1988-ban vezették be a pályázati rendszert. Akkor szavazhatott először a tantestület is a pályázatokról. A kollégáim támogatását elnyerve neveztek ki háromszor öt évre igazgatónak. 2003-ig végeztem ezt a munkát.

Média csoport: Mesélne egy kicsit arról, hogy mik voltak igazgatóként a legjobb és legrosszabb pillanatai?

Tanárnő: Nehéz helyzet volt, amikor a 90-es években elkezdődött a népességnövekedés, és az épületben több mint 700 diák tanult 22 osztályban a nappali tagozaton, és több mint 300 levelezős hallgatónk is volt. Volt, amikor az iskolának azért kellett harcolnia, hogy ne telepítsenek az épületbe más intézményt is. Ezek nehéz időszakok voltak, de aztán sorra jöttek az egyre jobb eredmények, pl. a sikeres OKTV-szereplések, a nemzetközi kapcsolatok kialakítása, színvonalas iskolai rendezvények és programok szervezése, új iskolai hagyományok megteremtése. 2003-ban a 17 osztályunkból tízben 4,00 fölötti volt az osztályátlag.

Média csoport: Milyen kapcsolatot tart régen elment diákjaival, munkatársaival?

Tanárnő: Sok régi tanítványommal tartom a kapcsolatot. Rendszeresen meglátogatnak, vagy értesítenek életük egy-egy fontos állomásáról. Gyakran kapok meghívókat pl. kiállításra vagy színházi bemutatóra, többen elküldték szakdolgozatukat vagy megjelent írásaikat. Annak is nagyon örülök, ha egy volt diákom valamilyen irodalmi vagy kulturális emlékhelyről küld el fotót vagy üzenetet, amit azért keresett fel, mert annak idején meséltem róla. Néhány régi munkatársammal is jó kapcsolatban vagyok. 

Köszönjük szépen a tanárnőnek hogy időt fordított ránk és hogy válaszolt kérdéseinkre.

Média csoport

2016.05.13.