„Világgámenős”

"A lakhely változó, de Szentendre állandó."

    Ha nem is a Virág utca 4. cím alatt, de a Szentendrén megbúvó Folt kávézó egy meleg zugában beszélgettünk Kabai Viktorral, a Presszó Tangó Libidó énekesével és gitárosával. Az együttes élete mellett a szentendrei turizmusról alkotott véleményéről is kérdeztük az előadót. (R = riporter; V = Kabai Viktor)

R:  Az  első kérdés, egyáltalán hogy merült fel az ötlet, hogy együttest alakítsatok és zenéljetek?

V: Igazából barátságból indult a zenekarunk. Teljesen véletlenszerűen találkoztunk, először Janával aki a harmónikásunk, majd Bencével. Ők más úton ismerték meg egymást. És egyszer csak rájöttünk, hogy mindnyájunknak van zenei indíttatása. És így indult el trió formában a zenekar, aztán később Szentendrén bővültünk Török Gergő basszusgitárossal, Aknay Zoltán dobossal, valamint Herczeg Ábrissal, aki a hangtechnikusunk.

R:  És szövegalkotás terén hogy álltok? Ki írja? Esetleg közös munka? Mi adja az ihletet ehhez?

V:Közös munka eredménye a végső dal. Nagyjából úgy néz ki, hogy én otthon a szobában szépen megírom a szöveget, a nagyjábóli dalszerkezetet,elviszem a próbaterembe, és akkor ott kiderül, hogy jó lesz vagy nem, és mindenki hozzáteszi a saját zeneiségét. Az ihletet meg mindig más adja, de azt gondolom elsősorban a dal mindig jelen időről szól. Most is szól egy dal körülöttünk, amúgy is van itt egy jó kis franciás melankolikus hangulat.. A dalaink általában jelenléteket, emberi érzéseket,  együttléteket, magányokat fogalmaznak meg, ez az inspirációs pont.

R: Említetted a jellegzetességeket. Maga a csapatnak a neve is egy igen különleges és figyelemfelkeltő szóösszetétel, ez kinek az ötlete volt?

V: Hát, megint én vagyok a hunyó igazából. A tangó szót azért szerettem volna hogy benne legyen, mert a tangóharmónika, trombita, gitár, basszusgitár különleges hangzást adnak a zenéinknek. A presszó igazából azt a helyet jelenti ahol találkozunk, amikhez talán kötődik a zenekar egy picit. Egy kocsmaforradalmi csapat vagyunk, ez az a hely, ahol közvetlenül lehet egymással lenni. A libidó pedig az ősi feltöltő energia,a hajtóerő, ami mindenhol jelen van.

R: Igen ez lényegében be is mutatta a zenekarotokat, azt az életérzést amit szeretnétek közvetíteni az embereknek . Mit gondolsz, milyen félék, milyen érzéseik vannak azoknak az embereknek, akik esetleg úgy döntenek hogy Presszó Tangó Libidó koncertre mennek.

V: Ez is nagyon sokféle lehet. Általában boldogok a koncert végén. Ezt az érzést sikerül felszabadítani. Valamennyire önkívület is a zenénk, valamennyire formába öntött. A szabadságot, a felszabadultságot jó átadni az embereknek. és eközben mi is átalakulunk, felszabadulunk a színpadon.

R: Koncertélményeitek vannak? Neked például személyes, ami nagyon jó volt és mély nyomot 

hagyott benned?

V: Rengeteg volt igazából,minden este más, máshogy alakul.

R: Esetleg történt e egy koncerten valami olyan amire biztos, hogy életed végéig emlékezni fogsz?

V: Biztos, több ilyen lehetett, én ezt most nem tudom neked hirtelen megmondani. Talán az utazással járó koncertek a legjobb élmények, amikor olyan helyen játszunk ahol még eddig nem nagyon jártunk vagy először járunk. Spontán, új közegben tudjuk kialakítani a saját magunk kis atmoszféráját. Ilyen szempontból például legutóbb voltunk Berlinben, és ott például nagy élmény volt egy ismeretlen közönségnek játszani. Vagy felolvasóest és egy techno dj közé voltunk beékelve egy kis berlini klubban, és megtudtuk szólítani az ott lévő 150 embert. A hangtechnikusunktól koncert közben a helyi fénytehcnikus annyit kérdezett hogy, „ruszki”? Azt hitte, hogy valami orosz rockbanda vagyunk, abból ahogy megszólalt a zenénk.

R: Említetted hogy sokat utaztok. Egyáltalán a koncertek miatt vagy csak szórakozásból?

V: Van elég mozgás, most azért általában a fő koncerthelyszín Szentendre, Szentendre környéke,meg ugye Pest. De azért voltak kisebb kiruccanások, tavaly nyáron bejártuk az országot a fellépések során.

R: Mindenki szentendrei a csapatból?

V: Változó.  A lakhely változó, de Szentendre állandó, azt tudom mondani. Eleve 2006-ban alapult a zenekar, 2007-ben költözünk ki Bencével a trombitással Szentendrére, úgymond szentendreiek lettünk. Zoli és Balázs- ő most ugye az aktuális basszusgitárosunk - szentendreiek, szentendre környékiek,  a tangóharmónikásunk pedig Pesten lakik. De akár a zenekar elindulását, akár a stílusát tekintve szentendrei zenekar.

R:Igen akkor mondhatjuk, hogy Szentendre a központja az együttesnek.

V: Igen, és van rengeteg ide köthető számunk, sok minden fűz ide minket.

R: Erről mesélnek a dalaitok. Említetted a turizmust. Mi a véleményed a szentendrei turizmusról? Mi az amiben jó és miben lehetne még javítani rajta?

V: Több rétege van ennek a kérdésnek, azt gondolom. Ami jó, hogy nagyon nagy az átmenő forgalom, a főtéren, a  sétálóutcákban. Ugyanakkor emberek megnézik a nevezetességeket és estére eltűnnek a városból. Tök izgalmas lenne, hogyha ez áttudna alakulni Budapesthez hasonlóan, és több napra, vendégéjszakára meg lehetne fogni a külföldi és belföldi turistákat egyaránt. Úgyhogy ez a része nyitott, úgy gondolom, hogy a hátizsákos turizmus terén is tehetnénk előrelépéseket, tehát, hogy a fiatalok célpontja is legyen Szentendre. A fesztiválturizmus is egyre nagyobb, működőbb ág Magyarországon is.

R: Szerinted lehetséges, hogy Szentendrén mondjuk egy egyhetes zenei fesztivált létrehozzunk?

V: Biztos lehetséges. Azt gondolom, hogy ez egy jó ötlet. Én a zenekar mellett dolgozom még programszervezőként  is az Elevenkertben a Dunaparti Művelődési Házban. Egy fesztiválhoz nagyon sok tervezés meg szervezés kell, ahhoz hogy ebből belőle valami. Én azt gondolom a helyszín adott. Rengeteg lehetőség van ebben a városban, ezeket kellene feltérképezni. Például lehetne itt egy olyan háromnapos utcazenész fesztivált csapni, hogy huhh..Európában is híre menne. De nyilván ezt évek alatt tudatosan lehet felépíteni városi összefogással és rengeteg befektetéssel.

R: Mint szervező az Elevenkertben, te mit tapasztalsz ilyen téren, hogy esetleg akik nem szentendrei fellépők hanem messzebbről jönnek,azoknak a közönségét mennyire mozgatjátok meg?

V: Ez is egy nagyon jó kérdés. Most az utóbbi időben vannak pozitív tendenciák, és van hogy több a pesti látogató a koncerten, mint a szentendrei. Ide tartozik az is, hogy az Elevenkerttel, most már harmadik éve jelen vagyunk Magyarország leghosszabb és legnagyobb művészeti fesztiválján, a Művészetek Völgyében. Részben ennek is köszönhető, hogy mind koncertlátogatók, mind a zenekarok könnyebben kitalálnak Szentendrére.

R: Visszatérve az együttesre, mik a terveitek a jövőre nézve?

V: Jelenleg készítjük elő a harmadik lemezünket. Az idei év arról szólt, a koncertezésről szólt, ideje lesz egy kicsit visszatérni a stúdióba és új dalokat írni.

R: Köszönjük szépen az interjút Kabai Viktornak.

V: Szívesen

Kováts Angéla, Bartha Perla