„Világgámenős”
"A lakhely változó, de Szentendre
állandó."
Ha nem is a Virág
utca 4. cím alatt, de a Szentendrén megbúvó Folt kávézó egy meleg zugában
beszélgettünk Kabai Viktorral, a Presszó Tangó Libidó énekesével és
gitárosával. Az együttes élete mellett a szentendrei turizmusról alkotott
véleményéről is kérdeztük az előadót. (R = riporter; V = Kabai Viktor)
R: Az első kérdés, egyáltalán hogy merült fel az
ötlet, hogy együttest alakítsatok és zenéljetek?
V: Igazából barátságból indult a zenekarunk. Teljesen
véletlenszerűen találkoztunk, először Janával aki a harmónikásunk, majd
Bencével. Ők más úton ismerték meg egymást. És egyszer csak rájöttünk, hogy
mindnyájunknak van zenei indíttatása. És így indult el trió formában a zenekar,
aztán később Szentendrén bővültünk Török Gergő basszusgitárossal, Aknay Zoltán
dobossal, valamint Herczeg Ábrissal, aki a hangtechnikusunk.
R: És szövegalkotás
terén hogy álltok? Ki írja? Esetleg közös munka? Mi adja az ihletet ehhez?
V:Közös munka eredménye a végső dal. Nagyjából úgy néz ki,
hogy én otthon a szobában szépen megírom a szöveget, a nagyjábóli dalszerkezetet,elviszem
a próbaterembe, és akkor ott kiderül, hogy jó lesz vagy nem, és mindenki
hozzáteszi a saját zeneiségét. Az ihletet meg mindig más adja, de azt gondolom
elsősorban a dal mindig jelen időről szól. Most is szól egy dal körülöttünk,
amúgy is van itt egy jó kis franciás melankolikus hangulat.. A dalaink
általában jelenléteket, emberi érzéseket, együttléteket, magányokat fogalmaznak meg, ez
az inspirációs pont.
R: Említetted a jellegzetességeket. Maga a csapatnak a neve
is egy igen különleges és figyelemfelkeltő szóösszetétel, ez kinek az ötlete
volt?
V: Hát, megint én vagyok a hunyó igazából. A tangó szót
azért szerettem volna hogy benne legyen, mert a tangóharmónika, trombita,
gitár, basszusgitár különleges hangzást adnak a zenéinknek. A presszó igazából
azt a helyet jelenti ahol találkozunk, amikhez talán kötődik a zenekar egy
picit. Egy kocsmaforradalmi csapat vagyunk, ez az a hely, ahol közvetlenül
lehet egymással lenni. A libidó pedig az ősi feltöltő energia,a hajtóerő, ami
mindenhol jelen van.
R: Igen ez lényegében be is mutatta a zenekarotokat, azt az
életérzést amit szeretnétek közvetíteni az embereknek . Mit gondolsz, milyen
félék, milyen érzéseik vannak azoknak az embereknek, akik esetleg úgy döntenek
hogy Presszó Tangó Libidó koncertre mennek.
V: Ez is nagyon sokféle lehet. Általában boldogok a koncert
végén. Ezt az érzést sikerül felszabadítani. Valamennyire önkívület is a
zenénk, valamennyire formába öntött. A szabadságot, a felszabadultságot jó
átadni az embereknek. és eközben mi is átalakulunk, felszabadulunk a színpadon.
R: Koncertélményeitek vannak? Neked például személyes, ami
nagyon jó volt és mély nyomot
hagyott benned?
V: Rengeteg volt igazából,minden este más, máshogy alakul.
R: Esetleg történt e egy koncerten valami olyan amire
biztos, hogy életed végéig emlékezni fogsz?
V: Biztos, több ilyen lehetett, én ezt most nem tudom neked
hirtelen megmondani. Talán az utazással járó koncertek a legjobb élmények,
amikor olyan helyen játszunk ahol még eddig nem nagyon jártunk vagy először
járunk. Spontán, új közegben tudjuk kialakítani a saját magunk kis
atmoszféráját. Ilyen szempontból például legutóbb voltunk Berlinben, és ott
például nagy élmény volt egy ismeretlen közönségnek játszani. Vagy felolvasóest
és egy techno dj közé voltunk beékelve egy kis berlini klubban, és megtudtuk
szólítani az ott lévő 150 embert. A hangtechnikusunktól koncert közben a helyi
fénytehcnikus annyit kérdezett hogy, „ruszki”? Azt hitte, hogy valami orosz
rockbanda vagyunk, abból ahogy megszólalt a zenénk.
R: Említetted hogy sokat utaztok. Egyáltalán a koncertek
miatt vagy csak szórakozásból?
V: Van elég mozgás, most azért általában a fő koncerthelyszín
Szentendre, Szentendre környéke,meg ugye Pest. De azért voltak kisebb
kiruccanások, tavaly nyáron bejártuk az országot a fellépések során.
R: Mindenki szentendrei a csapatból?
V: Változó. A lakhely
változó, de Szentendre állandó, azt tudom mondani. Eleve 2006-ban alapult a
zenekar, 2007-ben költözünk ki Bencével a trombitással Szentendrére, úgymond szentendreiek
lettünk. Zoli és Balázs- ő most ugye az aktuális basszusgitárosunk - szentendreiek,
szentendre környékiek, a
tangóharmónikásunk pedig Pesten lakik. De akár a zenekar elindulását, akár a
stílusát tekintve szentendrei zenekar.
R:Igen akkor mondhatjuk, hogy Szentendre a központja az
együttesnek.
V: Igen, és van rengeteg ide köthető számunk, sok minden fűz
ide minket.
R: Erről mesélnek a dalaitok. Említetted a turizmust. Mi a
véleményed a szentendrei turizmusról? Mi az amiben jó és miben lehetne még
javítani rajta?
V: Több rétege van ennek a kérdésnek, azt gondolom. Ami jó,
hogy nagyon nagy az átmenő forgalom, a főtéren, a sétálóutcákban. Ugyanakkor emberek megnézik a
nevezetességeket és estére eltűnnek a városból. Tök izgalmas lenne, hogyha ez
áttudna alakulni Budapesthez hasonlóan, és több napra, vendégéjszakára meg
lehetne fogni a külföldi és belföldi turistákat egyaránt. Úgyhogy ez a része
nyitott, úgy gondolom, hogy a hátizsákos turizmus terén is tehetnénk előrelépéseket,
tehát, hogy a fiatalok célpontja is legyen Szentendre. A fesztiválturizmus is
egyre nagyobb, működőbb ág Magyarországon is.
R: Szerinted lehetséges, hogy Szentendrén mondjuk egy
egyhetes zenei fesztivált létrehozzunk?
V: Biztos lehetséges. Azt gondolom, hogy ez egy jó ötlet. Én
a zenekar mellett dolgozom még programszervezőként is az Elevenkertben a Dunaparti Művelődési
Házban. Egy fesztiválhoz nagyon sok tervezés meg szervezés kell, ahhoz hogy
ebből belőle valami. Én azt gondolom a helyszín adott. Rengeteg lehetőség van
ebben a városban, ezeket kellene feltérképezni. Például lehetne itt egy olyan
háromnapos utcazenész fesztivált csapni, hogy huhh..Európában is híre menne. De
nyilván ezt évek alatt tudatosan lehet felépíteni városi összefogással és
rengeteg befektetéssel.
R: Mint szervező az Elevenkertben, te mit tapasztalsz ilyen
téren, hogy esetleg akik nem szentendrei fellépők hanem messzebbről jönnek,azoknak
a közönségét mennyire mozgatjátok meg?
V: Ez is egy nagyon jó kérdés. Most az utóbbi időben vannak
pozitív tendenciák, és van hogy több a pesti látogató a koncerten, mint a
szentendrei. Ide tartozik az is, hogy az Elevenkerttel, most már harmadik éve
jelen vagyunk Magyarország leghosszabb és legnagyobb művészeti fesztiválján, a
Művészetek Völgyében. Részben ennek is köszönhető, hogy mind koncertlátogatók,
mind a zenekarok könnyebben kitalálnak Szentendrére.
R: Visszatérve az együttesre, mik a terveitek a jövőre nézve?
V: Jelenleg készítjük elő a harmadik lemezünket. Az idei év
arról szólt, a koncertezésről szólt, ideje lesz egy kicsit visszatérni a
stúdióba és új dalokat írni.
R: Köszönjük szépen az interjút Kabai Viktornak.
V: Szívesen
Kováts Angéla, Bartha Perla
